Korea ékkövei

Hana Yori Dango

2017. október 1.
Műfaj: romantikus, vígjáték

Részek száma: 1. évad: 9 rész, 2. évad: 11 rész + egy film.

Dátum: 1. évad: 2005, 2. évad: 2007, film: 2008

Főszerepben: Matsumoto Jun (Domyoji Tsukasa), Mao Inoue (Makino Tsukishi), Shun Oguri (Hanazawa Rui), Shota Matsuda (Nishikado Sojiro), Tsuyoshi Abe (Mimasaka Akira)

Ismertető: Makino egy elit iskolába jár, bár szülei alig keresnek valamit, mindent megtesznek azért, hogy lányuk neves iskolában tanuljon és később jó munkahelye legyen. Az összes tanulónak a szülei valamilyen nemzetközi cég vezetői, így Makino eleve kilóg a sorból. Az iskolában a négy leghelyesebb (és leggazdagabb) fiúnak (akit mindenki csak F4-nak hív) egyik könnyed szórakozása, hogy kiszemelnek egy szerencsétlent az iskolából, akinek egy piros lapot hagynak a szekrényében. Innentől kezdve az iskola tanulói úgy bánnak ezzel a diákkal, ahogy akarnak, a legtöbbször megalázzák, bántalmazzák. Makinónak sem sikerül észrevétlen maradnia, ő is piros lapot kap, ám a lány egyáltalán nem bizonyul könnyű esetnek, ami megtetszik nem csak az F4-os Ruinak, hanem a négyes vezetőjének is, Tsukasának.



Véleményem: Gondolkodtam azon, hogy vajon írjak-e erről a sorozatról, hiszen nem koreai, hanem japán. De aztán úgy voltam vele, hogy efölött a sorozat fölött nem tudok csak úgy elsiklani. Ha esetleg valaki nem ismerné, ez a Boys Over Flowers japán verziója. Előre is bocsánatot kérek, de elkerülhetetlen, hogy anélkül írjak róla, hogy össze ne hasonlítanám a koreaival.

A koreaival ellentétben, ennek minden egyes percét imádtam. A színésznő megértette velem, hogyan is lehetséges, hogy egy olyasvalaki, mint Domyoji beleszeressen egy szegény, nincstelen lányba. Erre a koreai színésznő képtelen volt. Míg Ku Hye-sun-ban semmi nőiesség nem volt, és leginkább taszított minden tettével, minden mimikájával, addig Mao Inoue bebizonyította, hogy a főszereplőnk jól döntött, mikor a nincstelen lányt választotta. Tsukishi karaktere tipikusan az a karakter, akit nagyon szeretnék még sok drámában látni: egy erős, kitartó lány, aki nem fél tenni azért, amit el akar érni, és aki ugyanakkor végtelenül érzékeny is.

A legszebb szerintem a sorozatban Domyoji jellemfejlődése volt. Mert annyira szembetűnően megváltozott, miután beleszeretett Tsukishi-ba, hogy azt öröm volt nézni. Úgy írom most ezt az értékelést, hogy nagyjából 20 perce fejeztem be az utolsó részt is, szóval minden érzésem friss. Ez tipikusan az a sorozat, ami megtölti az ember szívét érzelmekkel. Nagyon sokat lehet nevetni rajta, főleg Domyoji-n. Őszintén, imádtam azokat a párbeszédeket, mikor Domyoji szerencsétlenkedett a szavakkal. Mikor összekeverte a mondásokat, vagy teljesen értelmetlen szavak használt egy mondatban, ami miatt tök értelmetlen lett minden, amit mondott, és senki nem tudta, miről beszél. Nagyon szerettem még Tsukishi főnökasszonyát is. Azok az állandó történetek az ex-szerelmeiről teljesen feldobták a sorozatot.

Bevallom, az elején úgy voltam vele, hogy az egyetlen dolog, ami jobban tetszett a koreai verzióban, az az F4 kapcsolata volt. Mert ha mást nem is, a koreaiban a srácok barátságát gyönyörűen mutatták be. Nagyon szerettem nézni a jeleneteiket, ahogy segítettek egymáson, ahogy együtt szórakoztak, vagy csak együtt lógtak, anélkül, hogy bármit is csináltak volna. A japán verzió eleinte csak a két főszereplőnk körül forgott, nem sokat láthattam abból az erős kapocsból, ami összekötötte az F4-et. Ám a végére, mikor Rui és Domyoji veszekedései kezdtek elhatalmasodni, akkor végre megkaptam ezt is. Volt egy jelenet, ahol egyszerre mind a négyen verekedtek, Rui Domyoji-val, Sojiroh Akira-val. Az volt az a jelenet, ahol nem arra gondoltam, hogy „mekkora hülye mind a négy, mégis mit művelnek?” Hanem azt gondoltam, hogy tényleg annyira szeretik egymást, hogy képesek megverni a másikat, hogy észhez térítsék, még akkor is, ha nekik maguknak is fájdalmat okoz ez. És nem egy ilyen jelenet volt. Domyoji mind a három barátjának behúzott legalább egyszer, mire persze megjelent Akira, a csapata ésszerű tagja, aki megpróbálta leállítani az eseményeket, amiért persze ő maga is kapott néhányat az arcába. De mégsem azt éreztem, hogy ezek a fiúk rémesen rossz barátok. Hanem hogy mennyire törődnek egymással…

Külön tetszett, hogy Rui model szerelmét, Shizukát nem írták ki a sorozatból úgy, mint a koreaiban, hanem visszahozták őt. Én valahogy itt is oda meg vissza voltam Rui-ért. A koreaiban is nagyon szerettem Ji-Hoo-t, annak ellenére, hogy nem zavart sok vizet a sorozatban. Nagyon-nagyon sokáig drukkoltam nekik Tsukishival, annak ellenére, hogy tudtam, nem ők fognak összejönni a végére.

Volt azonban két dolog, amit nem egészen értettem. Az egyik, hogy míg a koreaiban a bizonyos incidens után kiírták Oh Min-Ji-t a sorozatból, addig a japánban benne hagyták. Tudjátok, ő az, aki szerelmes volt Jun-Pyoba, és ezért kibabrált Jan-Di-val. Őt ugye a koreai sorozatban hamar el is tüntették - szerencsére. Itt viszont bennhagyták, sőt mi több, egy pálfordulást is végrehajtott a kislány, megbánta bűneit, és utána mindenki úgy kezelte, mintha mi sem történt volna, amit nem egészen értettem. Ugyanez történt a történet végén is a leányzóval, aki el akarta csavarni Domyoji fejét, miután amnéziás lett. Megbánta tetteit, és bocsánatot kért. Nekem ez elég hiteltelen volt. Na de ezt a kis apróságot leszámítva, tényleg semmi hibát nem tudok kiemelni a sorozatból. :)

Külön tetszett még, hogy a kiegészítő filmben megmaradt a humor, ami feldobta az egészet, és bár sokkal komolyabb dolgok történtek, mint a sorozatban, így kevésbé éreztük súlyosnak a történteket. És persze az F4-es jelenetek itt is a kedvenceim voltak. Örültem, hogy a film nem csak a két főszereplő körül forgott, hanem az F4 is ugyanúgy jelen volt, hogy megdobogtassa a szívünket. Egyik kedvenc jelenetem volt, mikor ellopták a Vénusz Mosolyát, és Domyoji a tolvaj után eredt. Azok az akció jelenetek nem semmik voltak. :)

Nagyon ajánlom ezt a sorozatot mindenkinek, aki szerette a BOF-et, de annak főleg, aki ugyanúgy nem szerette, mint én, viszont adna még egy esélyt a történetnek. Ez a legjob új esély, megéri megnézni!


4 megjegyzés:

  1. Nemrég fejeztem be a sorozat paródiáját, és sajna csak az animét találtam meg belőle, ami a hossza miatt kicsit elriasztott. Nagyon örülök, amiért rátaláltam az élőszereplős verzióra, azt hiszem, immáron több bátorsággal ülök le megnézni. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én csak ajánlani tudom, mert ez tényleg sokkal jobb, mint a koreai. :) Kíváncsi vagyok, neked majd hogy tetszik.

      Törlés
  2. Nekem az anime után mindig is a japán verzió lesz a kedvencem. Mert nagyon adja az animét/mangát (mindkettőt ajánlom a fura rajzolás ellenére is) mind történetben, mind karakterekben. A 2001-es Meteor Garden-t (taiwani verzió) meg felejtsétek el, mert baromi rossz lett. A koreait még nem láttam, de annyi rosszatt hallottam róla, hogy inkább ki is hagyom.

    Amúgy először kizárólag Matsumoto Jun és Oguri Shun miatt néztem meg még nagyon régen (róluk tudni kell, hogy a való életben nagyon jó barátok és Jun csak úgy vállalta Doumyouji karakterét, ha Oguri fogja Ruit játszani), de nem bántam meg, mert nagyon jól szórakoztam a két évadon. A film annyira nem jött be, de nem volt rossz.

    Egyébként nincs semmi baj azzal, ha néha egy-egy nem koreai alkotás is becsúszik a blogra. Csak színesíti a kínálatot. Néha kell a változatosság. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A koreai verziót nem ajánlom, nagyon-nagyon rossz. Na ott ki lennél akadva a női karakteren, de nagyon. Engem iszonyúan felidegesített, mert simán lehetett volna olyan jó, mint a japán, ha más színésznőt választanak. Egy egész sorozatot tönkretett ez a nő... A történet maga nem lett volna rossz, szinte ugyanaz, mint a japán. De ez a nő...

      Igen, hallottam Jun és Oguri barátságáról. ^^

      Törlés