Korea ékkövei

Magic Bottle

2019. szeptember 6.
Műfaj: webdráma, romantikus, fantasztikus, vígjáték

Részek száma: 3 (8 percesek)

Dátum: 2015

Ismertető: A történet Byung-Manról szól, aki egy dzsinn segítségével szerzi meg az áhított lányt.

Főszerepben: Lee Byung Hun (Gong Byung Man), Kang Sung-Ah (So Ri) és Kim Do Kyung (Dzsinni)


Online: Ezoritu

Vélemény: Nem sok mindent fogok tudni mondani nektek erről mindössze 24 perces kis webdrámáról, mert az ismertetőben nagyjából mindent leírtam. Adott Byung Man, akit épp kikosaraztak, és magányosan búslakodik, mikor egyszer csak meghallja So-Rit sírni, aki szintén hasonló problémákkal küszköd. A fiú követi, mivel látja, hogy részeg, és kifizeti a taxiját, mire a lány egy üres üveget ad neki fizetségül. Másnap, mikor Byung-Man felébred egy dzsinn fekszik mellette, aki kész teljesíteni három kívánságát. 

Hogy a vígjáték miért szerepel a műfajok között, nem tudom, annyira nem estem le a székemről a nevetéstől. De egyébként semmi baj nincs a sorival, pusztán annyi, hogy iszonyúan rövid. Még egy webdrámához képest is. Ennek ellenére egyébként szépen meg lett csinálva, nem lett összecsapva, nem kapkodták el a dolgokat, nem volt értelmetlen sem. Szóval tényleg semmi baj nem volt vele, a maga nemében aranyos volt, és egy félórás kikapcsolódásra tényleg tökéletes, ha valaki ilyesmire vágyik. Senki se várjon nagy dolgokat, mert akkor csalódni fog. Nagyon egyszerű, nagyon rövid. 

Angel's Last Mission: Love

2019. szeptember 1.
Műfaj: fantasztikus, romantikus

Részek száma: 32 (fél órásak)

Dátum: 2019

Főszerepben: Shin Hye-Sun (Lee Yeon-Seo), Kim Myungsoo (Kim Dan), Lee Dong-Gun (Ji Kang Woo), Kim In-Kwon (Hoo)

Ismertető: Lee Yeon Seo sorsa tragikus. Meghaltak a szülei, egy baleset következtében elveszítette a látását és fel kellett adnia az álmát, az egyetlen dolgot, amit szeretett: hogy balerina legyen. Így hát nem csoda, hogy egy "jéghercegnővé" vált. Rideg és elutasító, éles nyelvű, mogorva, aki semminek sem tud örülni, és legfőképpen: nem hisz a szerelemben. Ezzel szemben Kim Dan egy optimista, bajkeverő angyal, akit azzal bíznak meg, hogy találja meg Yeon Seo számára az igaz szerelmet. Ha teljesíti ezt a küldetést, visszatérhet a mennyországba. Az angyallal való találkozása lassan kiolvasztja Yeon Seo jeges szívét, a küldetés mégis veszélybe kerül, ugyanis Dan beleszeret a lányba.



Véleményem: Nagyon nehéz úgy elfogulatlannak lenni egy sorozattal, hogy a kedvenced játszik benne, ráadásul nem is akárhogyan. Ez már megint egy olyan sori, amit Kim Myungsoo miatt kezdtem el nézni. Aki követi a blogom egy ideje, az tudja, hogy nagy Infinite rajongó vagyok, és amit csak lehet, megnézek a fiaimtól. Így került listára ez a sori, méghozzá legelőre, megelőzve mindegyik másikat.

A sorit a legelejétől, hétről hétre néztem. Komolyan, nincs is annál jobb, mint mikor hétről hétre vársz egy sorozatot. Nagyon régen néztem már így valamit, még talán anno a Teen Wolfnál. Úgyhogy nagyon szomorú voltam, mikor vége lett, nem csak azért, mert egy nagyon jó sztori volt, hanem a hangulata, meg az izgalom miatt is, hogy na, ma megint soris nap nap van. Szóval, akkor most megpróbálom nektek összefoglalni a véleményem, lehetőleg fangörcsök nélkül. Az esetleges kilengéseimet kérlek bocsássátok meg.

A sorozat alaptörténete nem valami egyedi, vagy különleges, igazából ezer sorozatban, ezer fimben, ezer könyvben találkoztunk már ezzel a történettel. Egy angyal beleszeret egy emberebe, és a végsőkig küzdenek a szerelmükért, ami persze tiltott. Tényleg nem valami újszerű ötlet, de valljuk be: mindannyian szeretjük ezt a történetet. Még ha ezelőtt már ezren elmesélték is, kicsit másként, kicsit más szemszögből, akkor is: ez olyan, mint a Rómeó és Júlia. Hiába ismerjük a sztorit, attól még ezredszerre is ugyanolyan jó tud lenni; persze, ha jól van megcsinálva, és ha ad valami újat, amit előtte a többi ilyen nem adott. Szóval a lényeg, hogyha ugyan ezerszer-elmesélt is a történet, akkor is szerethető. És ebben a sorozatban nagyon sok dolog volt, ami különlegessé, egyedivé és mássá tette a történetet.

Nos, az alaptörténetet már el is mondtam. Adott Kim Dan, az angyal, aki mindig valami megbízást teljesít a földön, és most megkapta az utolsót: érje el, hogy Yeon-Seo szerelembe essen. Ha sikerrel jár, hazatérhet a Mennybe. Ha nem... nos, akkor megszűnik létezni. Az persze nem volt benne a pakliban, hogy Dan is beleszeret a lányba, ami elméletileg tilos, és korábban már megtörtént: elég tragikus kimenetellel. Ez a fenyegetés tehát, hogy Dan megszűnhet létezni folyamatosan a feje felett lebeg, és elég sok szabály van, amit be kell tartania, különben pont, pont, pont. Dannak persze nincs könnyű dolga, hisz nem véletlenül kapta épp Yeon-Seot. A lány ugyanis mindent akar, csak szeretni nem. Yeon-Seo életében - ahogy az lenni szokott - rengeteg tragédia történt, rengeteg embert veszített el, és olyanok verték át, és szúrták hátba, akiktől a legkevésbé várta, így érthető, hogy egy zárkózott, mogorva és a-néző-szeretné-pofáncsapni lány lett belőle, aki inkább taszítja, mintsem vonzza az embereket. Egy szó, mint száz, Dannal ennél jobban ki sem szúrhattak volna.

Meg kell mondjam, a sorozat igazi bája a kémia volt a két karakterek között. Mint a molotov-koktél két alapanyaga; robbantak, hacsak egymásra néztek. Hogy fér meg egy fedél alatt egy ateista lány meg isten egyik angyala anélkül, hogy le ne tépjék egymás fejét? Arról nem is beszélve, hogy Kim Dan optimizmusa és bizalma az emberekben nem egyszer verte ki a biztosítékot a gyanakvó és pesszimista Yeon-Seonál.
Yeon-Seo stílusa már az első részben hanyatt vágott. Nem is tudjátok, mennyire szeretem ezeket a lázadó, (kissé) ellenséges karaktereket. Már iszonyúan unom a kis ártatlan, mit sem sejtő, alázatos kislányokat a sorozatokban (főleg akkor ha ezek a tinédzserként viselkedő nők már harmincon túl vannak). Szóval már az első részben fellélegeztem. A dölyfös Yeon-Seo egyébként nagyon szerethető volt, jól átjött, amit képviselt, amiért és ahogyan harcolt. Volt tartása, voltak nagyon szerethető és elismerésre méltó pillanatai. Nem hisztizett, mindent ésszel és érvekkel próbált megoldani, nem adta fel, nem várta el másoktól, hogy megoldják a problémákat helyette, hanem igenis ment, és a kezébe vette a dolgokat. Nem volt hajlandó beletörődni az elkerülhetetlenbe, és ezt nagyon tisztelem benne, Nem hozott hülye döntéseket, amiktől a néző szerette volna kivágni a  TV-t az ablakon, és ez iszonyú sokat dobott nem csak a karakterén, hanem az egész sorin is. Sajnáltuk is őt, meg nem is, szerettük is meg nem is, de azért a végére mind megkedveltük, és szurkoltunk érte/értük.

Kim Dan persze egyáltalán nem ilyen volt. Az elején iszonyúan naiv volt, de azon az aranyos módon, amit az ember megmosolyog. Párszor arra gondoltam "milyen szép, hogy valaki úgy bízik az emberekben, mint ő."  Mintha az embereknek nem lettek volna hibáik, és mind megbízhatóak, jóravalóak lettek volna. Úgyhogy fájt érte a szívem, mikor rádöbbent, hogy tévedett, és csalódott, mert az emberek olyanokra voltak képesek, amiket ő nem hitt el Yeon-seonak, aki párszor megpróbálta felvilágosítani erről. Ne jó, de ne vegyük ilyen komolyra a szót, ez nem az a sorozat. Dan a legjófejebb angyal volt, akit valaha láttam. Amekkora hülyeségeket ez csinált, meg mondott, meg amilyen lehetetlen helyzetekbe ez belekerült, hát komolyan, minden elismerésem annak, aki ezt kitalálta. Nem volt olyan jelenete, amin ne kellett volna nevetni. A külföldi ismertetőben a "játékos" jelzővel illették, de ő inkább szeleburdi és komolytalan volt, aki állandóan bajba került. Nagyon rég találkoztam ilyen jó fej és szerethető férfi főszereplővel, szóval le a kalappal.

Külön kiemelném a szereplők közül Hoo-t, aki Dan mentora, felettese, tanára vagy nem is tudom milyen volt. Ő vigyázott Danra, ami azt jelenti, hogy ő rohangált és hozta helyre, amit Dan elszúrt, ő szidta le részenként legalább kétszer, amiért ilyen kelekótya és felelőtlen, és ő próbálta meg észhez téríteni - mondanom sem kell, nem sok sikerrel. Ő is hozott áldozatokat, és bebizonyította, mennyire szerette Kim Dant, amivel alaposan megsiratott engem, és még szerintem sok más nézőt is. 

Hogy a harmadik főszereplőről, Kang-Wooról mit mondjak, azt nem tudom. Az ő története szomorú volt ugyan, és én nem vagyok egy lelketlen dög, úgyhogy persze, megértettem őt, sajnáltam is egy kicsit, de amúgy ki nem állhattam a hülye megszállott, minden-lében-kanál fejét. Kang-Woo volt Yeon-Soo balett tanára, akkor jött a városba, mikor a lány visszanyerte a látását, és eltökélte, hogy kerül amibe kerül, ő bizony újra híres balett táncost farag belőle. Sok helyen olvastam, hogy szerették őt, különböző okok miatt, és ne kövezzetek meg, nekem nem jött be a karaktere. Amúgy van egy vicces sztorim hozzá: SPOILER! én az elejétől fogva sejtettem, hogy ki ő, és mondogattam is a részek alatt, és aztán mikor igazam lett szó szerint felpattantam, és körbeugráltam a házat azt kiabálva, hogy "Én megmondtam! Én megmondtam! Én megmondtam!" Szerencsére ezt a jelenetet senki sem látta. Lehet akkor a zárt osztályról írnám nektek ezt a bejegyzést. SPOILER VÉGE! Lényeg a lényeg, én nem csíptem a csávót. Eleve megszállott volt: egy olyan lányt üldözött, aki isten tudja mióta halott volt. Ahelyett, hogy elengedte volna, belé kapaszkodott, és úgy gondolta, joga van birtokolni valakit, aki nem volt az övé. Úgy járt Yeon-Seo után, hogy normál esetben az ember már távoltartási végzést kérne ellene. Nem egyszer szerettem volna belefojtani valamibe, mikor csak úgy random felbukkant körülötte, vagy éppen megpróbálta Dan-t eltüntetni a közeléből, mintha bármiféle indok őt feljogosítaná erre. Persze megértem - sajnos - a srácot, de ettől nem kedveltem meg. A végére már olyan megszokott lett, hogy ott van, ahol nem kéne, és már előre tudtam, hogy na, ő most tönkre fogja tenni a szerelmeseink romantikus pillanatait valami pesszimista beszólással. De a végére azért megkedveltem, és örültem, hogy az ő dolgai is jóra fordultak, mert megérdemelte.

SPOILER Yeon-Seo családjából egy valakit emelnék ki, ő pedig Ru-Na. Ő volt a balett táncos, Ni-Na nővére. Ni-Na szegény mindig csak egy kis második volt Yeon-Seo mellett, az ő árnyékában élt, így érthető, hogy nem csak ő, a családja is szerette volna Ni-Na-t látni a főszerepekben Yeon-Seo helyet. Először azt hittem, Ru-Na egy velejéig romlott ember, akit semmi sem állít meg abban, hogy elérje a célját. Azzal a címszóval, hogy ő mennyire szereti a húgát próbálta meg eltenni láb alól Yeon-Seot, és én eleinte azt hittem, hogy szimplán csak egy romlott ember. De aztán a sori készítői feladták nekünk a leckét: Ru-Na jelenetei alá bevágtak egy bizonyos kísértetiesen csengő, akár túlviláginak is ható zenét. Először azt hittem, a lány is egy angyal, vagy legalábbis az volt. Részről részre vártam, hogy ez kiderüljön, de semmi, továbbra is csak beadták azt a zenét a jelenetei alá, én meg ültem, és rágtam a körmöm, hogy mi a franc ez... aztán rájöttem. A lány megőrült, és ezt ezzel a zenével próbálták felerősíteni vagy a tudtunkra adni. A végére már látszott is, hogy Ru-Na őrült, azon a pszichiátriai módon, nem volt épeszű. Ezzel csak azt akartam elmondani, hogy iszonyú jól megcsinálták, még ha nekem nem is esett le először. Az a zene az ő őrületének szimbóluma volt, és annyira, de annyira jól hatott a jelenetei alatt, hogy libabőrös lettem tőle. Még ha nem is kedveltem, nagyon szerettem a jeleneteit, talán emiatt. SPOILER VÉGE.

Hogy ismét egy kicsit komolyra vegyük a szót: az egész sorozatnak a legnagyobb érzelmi központja a remény volt. Dan reménye az emberek és Isten felé. Yeon-Seo reménye a kegyelem felé. Hoo reménye Danban. Az én reményem, hogy nem fognak brutális módon megsiratni. Minden szereplő reménykedett valamiben, céljaik voltak, sebeik, amik visszahúzták, akadályozták, hátráltatták őket, vagy épp ostoba döntések meghozatalára késztették őket. A remény az első résztől az utolsóig megvolt. Ahogy a bizonytalanság és a fenyegetés is, hogy hiába minden remény, és hiába az imáik meg a küzdelmük, végül minden összeroppanhat. A sori vidámnak indul, tele van élettel, vicces, poénos helyzetekkel, ami kitart legalább a sorozat háromnegyedéig. Ott egy picit elsötétednek a dolgok, hisz Dan ideje lassan lejár, be kell fejeznie  a küldetést, így addigra kevesebb lesz a humor is, és több félelem, az izgalom, a komolyság.  Ezek az érzelmek voltak az egyik alapjai annak a hangulatnak, ami vitte az egész sorozatot.
Plusz pont, hogy nagyon sok balettos rész volt a soriban. Örülök, hogy nem csak említés szintjén volt benne, hanem tényleg be is mutatták az előadásokat, meg a táncokat, a táncosokat, az edzéseiket, a konfliktusaikat, nagyon jó volt nézni.



Ami ezt a kissé átlagos alapsztorit különlegessé tette, azok a szereplők és a hangulat volt. A zenék, az effektek, a hangok, poénok, a helyek, ahol forgatták, a színészek, a kémia; minden egyszerűen adott egy hangulatot a sorozatnak. A történet is hiába ezerszer elmondott, mégis más volt, mert a karaktereink is mások voltak. A történet végére Dan megkomolyodott, Yeon-Soo pedig elkezdte értékelni azokat a kis eseményeket, boldogságmorzsákat, ami jutott nekik. Mindketten harcoltak a szerelmükért - ami nyilvánvaló okokból tiltott volt. A karakterfejlődések szuperek voltak. Dan, aki az elején szabálykövető angyal volt most fellázadt. Yeon-Soo, aki hitetlen volt most hinni kezdett. Kang-Woo, aki semmi értelmet nem látott az életben most reménykedni kezdett. Szóval tényleg, annyira szuperül megcsinálták, nem hiába bőgtem végig az utolsó két részt. Ó, és persze volt benne akció, meg izgulni való is bővel. És ha azt hiszitek, tudjátok, hogyan fog végződni ez a történet, akkor tévedtek!

Nem is tudom, mi rosszat mondhatnék a sorozatra. Gondolkodtam, hogy mi nem tetszett, vagy mi az, ami gyengére sikerült, de igazából ha volt is ilyen, akkor annyira nem tűnt fel. Talán a vége volt az, amit elsőre nem nagyon értettem, de így később visszagondolva meg emésztgetve a történteket már van értelme. Ez tényleg csak az az élvezni való sorozat, amit az ember leül, és néz, mert megnevetteti, megsiratja. Lehet azért volt nekem ilyen jó élmény, mert hétről hétre néztem. Szerintem ha még nem láttátok, ti is így nézzétek, kisebb kihagyásokkal, adjátok meg a módját, hogy átjöjjön a hangulat, ne egyszerre daráljátok le.

__________

És egy icipicit hadd dicsérjem Kim Myungsoot, aki Kim Dant játszotta. Szinte az összes sorozatát láttam már, még akkor is, ha még nem írtam róla nektek véleményt, és nagyon-nagyon fura látni, mennyit fejlődött a sorikkal. Az utóbbi, a Ruler: Master of the Mask volt az, ami iszonyúan megdöbbentett. Úgy játszott, hogy én csak tátogtam, mint a hal, sokszor csak azért tekertem vissza, mert újra látni akartam az arckifejezését, vagy éppen a hangját akartam hallani, ahogy valamit mondott. Itt, az Angel's Last Mission: Love-ban pedig egy eddig nem látott karaktert formázott meg: ezt a játékos, bajkeverő és optimista angyalt, és mégis iszonyú jól csinálta. Ő eredetileg énekesként debütált, mégis egy pár színésznek tanult embert lepipál az alakításával. Iszonyatosan jól átadta a dolgokat, nem is értem, hogy csinálja. Szóval nagyon büszke vagyok rá, nagyon sokat fejlődött.