2017. december 10., vasárnap

Because This Is My First Life

Műfaj: dráma, romantikus, vígjáték

Részek száma: 16

Dátum: 2017

Főszerepben: Lee Min-Ki (Nam Se-Hee), Jung So-Min (Yoon Ji-Ho), Esom (Woo Soo-Ji), Park Byung-Eun (Ma Sang-Goo), Kim Ga-Eun (Yang Ho-Rang) és Kim Min-Suk (Sim Won-Seok)

Ismertető: Nam Se-Hee a 30-as éveinek az elején járó férfi és jelentős jelzálogért cserébe saját otthona van. Igaz nem szeretne házasodni. Vele ellentétben Yoon Ji-Ho hasonló korú nő, és csak álmodni mer egy saját lakásról. A pénzügyi gondok miatt feladta a társkeresést. Mi lesz abból ha ők ketten lakótársak lesznek?



Véleményem: Már nem is emlékszem, hol találtam rá erre a sorozatra... Talán egy Viki-s hirdetést láttam meg, de lehet a facebook dobta elém, nem tudom. Mindenesetre nagyon örülök, hogy elém tévedt ez a vicces, életvidám sorozat. 

Engem már az első részével megvett magának kilóra. Humoros volt, tartalmas, és tudtam, hogy ebből egy nagyon jó kis sorozatot fognak kanyarítani. Igazam is lett. Egész idő alatt egyszer sem éreztem azt, hogy unalmas lenne. Valójában nagyon életszagú sorozatról van szó, ami egyáltalán nem az én műfajom. De a "romantika" (na jó, nevezhetjük ezt egyáltalán így? :D) és a poénok, illetve a karakterek nagyszerűek voltak. Nagyon tetszett, hogy a sorozatban nem kettő, hanem hat főszereplőnk volt. Adott volt Ji-Ho a "fő-főszereplő", és két barátnője, illetve később bejöttek a képbe a fiúk is, így lettek hatan. Jó volt, hogy nem hanyagolták el őket, hanem mindegyikre fordítottak időt, és mindegyikük történetét szépen kidolgozták. Nagyon szerethető karaktereket kaptunk, mindenkinek megvolt a maga problémája, a maga álmai, amivel szerintem minden néző könnyen tudott azonosulni, hisz manapság mi is hasonló problémákkal küzdhetünk. De nem kell megijedni, nem egy tömény életszagú dráma ez. Tele van poénokkal, humorral, aranyos és romantikus jelenetekkel.

És ha már romantikus jelenet, akkor lássuk is a két fő-főszereplőnk kapcsolatát. Mikor az elején meghallottam, miféle szerződést ajánl Se-Hee Ji-Honak, majdnem leestem a székről a nevetésről. Azt gondoltam: na ne már, hogy ilyen tényleg van! Na ne már, hogy ebbe valaki belemegy! És de. Van, és belementek. Én meg csak fogtam a fejem, hogy te jó isten, mi lesz ebből. Hát mondanom se kell, semmi sem volt fenékig tejfel, és semmi sem ment olyan könnyen, mint ahogy azt a kis naiv szereplőink gondolták. De tetszett, hogy miután összeköltöztek, és miután megtörtént az a dolog, amit nem szeretnék elspoilerezni, hátha van, aki még nem látta, utána minden... olyan aranyos volt. Ahogy Ji-Ho és Se-Hee kiismerték egymást, ahogy próbáltak a maguk módján gondoskodni egymásról egyszerűen csak aranyos volt. Szépen vezették le, hogyan is szeretnek egymásba. Itt főleg Se-Hee története volt az érdekes. Szép lassan azért rájöttünk, miért is olyan furcsa őt, mi miatt zárkózott el annyira, és miért nem akar házasodni, vagy úgy egyáltalán miért nem volt senkije. Szomorú történetet kapott ő, és kicsit fájt érte a szívem, de végül is túllépett rajta, úgyhogy én is túlléptem rajta. :D

Az utolsó két részben egy kicsit megijedtem, hiszen a 15. részben még egyáltalán semmi sem volt jó. Féltem attól, hogy össze fogják csapni, és egy kicsit jogos is volt a félelmem. A Ji-ho&Se-Hee szálat értettem, és úgy kellett történnie, ahogy történt. Nem volt nyálas, vagy eltúlozott. Nagyon szépen csinálták meg. Na de Ho-Rang és Won-Seok újraegyesülése nekem túl gyors volt. Tényleg azt éreztem, hogy "na hozzuk össze őket gyorsan, mielőtt letelik az egy óránk". De hát egye fene, mindenben kell lennie fekete foltnak. Emellett viszont egyszerűen imádtam őket. Állandóan veszekedtek, aztán állandóan szakítottak, és persze minden alkalommal "végleg." Ők voltak azok, akik egyszerűen nem tudtak élni egymás nélkül, és akiket "egymásnak teremtett a soros". Nagyon jól kiegészítették egymást, úgy passzoltak egymáshoz, mint a zsák meg a foltja. És minden veszekedésük és megszámlálhatatlan szakításuk mellett is irigyeltem őket. Én is szeretnék egy olyan kapcsolatot, amiben ennyire erős kapocs köt össze minket a barátommal.

Soo-Ji és Sang-Go volt az egyik kedvenc párosom, főleg Sang-Goo miatt. Ő volt a sorozat egyik poénforrása, ő volt az, aki tartotta a lelket a másik két fiúban, ha azok épp válságot éltek meg. De ő maga néha eszméletlen gyerekes viselkedett, amin a néző egyszerűen csak nevetni tudott.


Az elején nem is annyira a történet, mintsem a karakterek fogtak meg.  
Se-Hee egy eszméletlen jó karakter, imádtam őt az elejétől a végéig. Valahol olvastam, hogy azt írták róla "egy kicsit fura". Egy kicsit?! Az nem kifejezés. Nem is tudom, miféle jelzőkkel kellene illetnem őt... Először is karót nyelt. Srácok, ahogy ez a pasi ül az mindent visz. Mint akit szögekre ültettek, de komolyan. Még nézni is kínos, nemhogy egy szobában tartózkodni vele. Ezenkívül semmi humora. Oké, szegény körbe volt véve olyan emberekkel, akiknek szintén elég érdekes humoruk volt, értem én, nem bírta a favicceket. De hát azért na! Nem, nem azt mondom, hogy ez rossz volt, sőt! Iszonyatosan sokat lehetett nevetni rajta. Ráadásul az életfelfogása is annyira... unalmas volt, hogy nem értem, hogy nem savanyodott meg szegény az évek során. Mikor konkrétan kijelentette, hogy "Ebben a házban fogok megöregedni. És a te szobádban fogok meghalni, mert annak a legjobb a szellőzése." hát én nem bírtam abbahagynia  nevetés. Se-Hee az egész életét megtervezte, semmi változást nem akart, örült, hogy minden napja ugyanolyan, és tényleg egy karót nyelt, unalmas, nagyon fura alak volt. És tudjátok, mi a legjobb? Hogy egyáltalán nem változott meg a sorozat végére. Nem ment át nyálas hős szerelmesbe. Csak a gondolkodásmódja változott meg egy egész picit, már más értékeket helyezett előtérbe. És véégre, végre voltak érzelmei. Nagyon sokáig tényleg egy érzéketlen alak volt, aki emiatt sokszor meg is bántotta Ji-Ho-t, persze nem akaratlagosan. De a végére már mosolygott, néha (úgy emlékszem talán kétszer vagy háromszor) sírt is, amit jó volt látni. Röviden és tömeren: imádtam őt. Egy vicces-karót-nyelt karakter volt.

Ji-Ho nekem kicsit érdekes volt. Mikor Se-Hee felajánlotta azt a szerződést, rajta nem csodálkoztam. Belőle simán kinéztem ezt az egészet. Na de, hogy Ji-Ho is belemenjen az már kicsit fura volt. A legelején és az egész sorozatban is hangoztatták, mennyire előnyben részesíti Ji-Ho a szerelmet, főleg, ha házasságról van szó. Ennek ellenére alig vacillált, mielőtt elfogadta volna Se-Hee ajánlatát. Emiatt az egész szerződéses dolog - amellett hogy eszméletlen abszurd és nevetséges volt, amin persze halálra röhögtem magam -, egy kissé hiteltelen lett, mert ellenkezett azzal, amit a a főszereplő Ji-Ho-nk képviselt. De ennek ellenére szerettem őt, aranyos, vidám, mosolygós lány volt. A színésznőt pedig nagyon szeretem, igazán tehetséges, és illett erre a szerepre.

Se-Hee és Ji-Ho családja engem néha nagyon irritált. Egész biztos, hogy kétszer is meggondolnám, mielőtt hozzámennék egy koreai sráchoz, mert nem biztos, hogy kibírnám, amit a családja művel velem. Értem én, tartsuk be a hagyományokat, csináljuk mindent úgy, ahogy mások... de hogy valaki ennyire beleszóljon a magánéletembe, és abba, mit hogyan csináljak, ahogy ezek a szülők tettét az nekem kicsit sok volt. Valahogy a végére sem sikerült megkedvelnem őket, pedig nagyon igyekeztem, kerestem a jó oldalát a dolognak... de nem találtam meg. Furák voltak, maradiak, és irányításmániásak. Mondhatni ők voltak a gonosz karakterek a sorozatban. (Enyhe túlzás).

Ez a sorozat tehát, ahogy a műfaja is mutatja, tele van humoros jelenetekkel, szerethető karakterekkel, és bár nincsenek benne csavarok, legalábbis nem olyan jelentősek, ettől függetlenül egy nagyon jó sorozat, ami fent tartja a nézők figyelmét, és mindenki tűkön ül, hogy megtudja, mi is lesz a hat főszereplőnkkel. Eszméletlen jóra sikerült!

2017. december 3., vasárnap

Ilyen a szerelem Koreában!

A koreai hullám magával hozta a kpopban és a doramákban szereplő fiúkat is, akik sok lány fantáziájában kaptak helyet. Egyhamar minden lány koreai barátról kezdett álmodozni. Bár azt is tudjuk, hogy a doramák nem teljesen hűek a valósághoz, ha pasikról vagy szerelemről van szó. De akkor milyenek is valójában a koreai fiúk? És milyen a szerelem egy teljesen más kultúrában?

Az egyik legfontosabb tényező, az maga a koreai nyelv. Annak ellenére, hogy sok koreai beszél angolul, hiszen ennek a nyelvnek ott nagy szerepe van, egy koreai számára mégis fontos az, hogy a saját nyelvén is ki tudd fejezni magad. Hiába beszélgettek el nagyon jól angolul, előbb-utóbb hiányozni kezd neki, hogy a saját nyelvén beszélhessen. De ha belegondolunk, ezzel mi is így vagyunk. A koreai nyelv tudás pedig nem csak azért fontos. Fontos, hogy legalább a legalapvetőbb dolgokat megértsd, és legalább alapszinten beszéld a nyelvet, ez ugyanis egy jó pont a szülőknél (erről később bővebben). A szülők még csak-csak megértik az angolt, a nagyszülők viszont egyáltalán nem. Hogy belopd maga a szívükbe, a nyelvtudás egy jó pont lehet.

Koreában nagyon híresek a vakrandik. Ez a legalapvetőbb módja a párkeresésnek, így nem meglepő, ha egy barátod, a szüleid vagy munkatársaid mutatnak be egy fiúnak. Az első randi alkalmával általában a fiú fizet, viszont a többi alkalommal ez felesben történik, viszont ezzel vigyázni kell, mert néhány srác sértésnek érzi, ha a lány is bele akar szállni a költségekbe. A randik után a fiúk kötelességüknek érzik, hogy felhívják a lányt, vagy üzenetet küldjenek neki, hogy épségben hazaért-e. Egyébkánt a fiúk nagyon szeretnek szöveges üzenetet küldeni, és bármikor képesek telefont használni.

A legtöbb gondot igazából nem is a nyelv és a család okozza, hanem a kulturális különbségek. Ahogy te, úgy a koreai fiúk is szeretnék, ha tiszteletben tartanád a kultúrájukat. Ismerd meg a szokásaikat, és ne viselkedj tiszteletlenül, ne szidd a kultúráját, még akkor sem, ha valami nem tetszik. Ha látja az igyekezetedet, az már egy jó pont.

A legtöbb koreai lány alapvető "stratégiája", hogy aranyosnak és naivnak mutatja magát, így érve el, hogy a fiúk bármit megtegyenek értük. Ott a lányok nem azért tanulnak keményen, hogy később jó munkájuk legyen, hanem hogy gazdag férjet találjanak maguknak, aki mellett biztos családot tudnak alapítani. Éppen ezért nem meglepő, hogy a lányok első kérdése a fiúk felé, hogy mi a munkájuk. Ha olyasmi a válasz, ami nem kedvükre való, akkor igyekeznek azzal a fiúval keveset érintkezni.

Az ismerkedés is egy kicsit más, mint nálunk. Ők úgy gondolják, hogyha túl vannak az első randin, és már a másodikat tervezik, akkor egyértelműen kapcsolatban állnak. Vagyis míg mi először megismerkedünk a potenciális partnerünkkel, és csak utána kezdünk egy párt alkotni, addig a koreaiak a kapcsolat alatt ismerik meg a másikat.

Bár egy koreai fiú nem nagyon fogja magától azt mondani, hogy "szeretlek", de ha a lány mondja, egész biztosan nem hagyja figyelmen kívül, és visszamondja. Az is előfordul, hogy a szerelmükről, a kapcsolatukról beszélnek, és ilyenkor a fiú elmondja a lánynak az érzéseit.

Na de minden fenékig tejfel ám! A koreai fiúk előszeretettel használják a mildang stratégiát. Ez az "eltaszítom magamtól, aztán visszarántom" taktika. Ez pedig azt jelenti, hogy a fiú néha úgy viselkedik, mintha nem érezne semmit a lány iránt, mintha nem is lenne szerelmes belé. Hosszú ideig elárasztja bókokkal, szép szavakkal, állandóan üzenetet küld, felhívja, majd egyszer csak puff, mintha elvágták volna, nem küld üzeneteket a lánynak, nem hívja, csak mosolyog rá szépen. A külföldi lányok ilyenkor nem is értik, mi van (bár mondjuk a nyugati fiúk is elég szeszélyesek). Az egésznek az a lényege, hogy ilyenkor arra várnak, hogy a lány tegye meg az első lépést. Nem szabad rájuk haragudni emiatt! :)

Míg a nyugati fiúk többsége irtózik a vásárlástól, addig egy koreai srác szívesen elmegy vásárolni a barátnőjével. Külföldi lányok esetében pedig egyébként is kötelességének érzi, hogy fordítson neki.

Na és most lássuk a családot. Sorozatokból már nagyon jól tudjuk, milyen sokat számít Koreában a család szava. Ha a szülők nem kedvelik a lányuk barátját, vagy a fiú családja nem kedveli a lányt, akkor bármit is csinálnak, bármennyire is szeretik egymást, a családjuk nem fogja elfogadni őket, és nem lehetnek együtt. Külföldi lányok esetében ez még nehezebb. A szülők ugyanis sokkal nehezebben fogadják el, ha az első szülött fiújuk visz haza egy külföldi lányt, mintha mondjuk a legkisebb teszi ugyanezt. A legidősebb fiú számít ugyanis a család reményének, ezért a szülők nekik rendes, koreai lányt szeretnének. Így nagy gyötrelem lehet elnyerni egy külföldi lánynak a szülők szívét. Azonban a koreai lányoknak sincs könnyű dolguk, ők is inkább kerülik az első szülött fiúkat, hiszen nekik kell majd gondoskodniuk a szüleikről, így gyakran előfordul, hogy egy házban kell élniük.

A koreai srácoknak fura, és nem is tetszik nekik, mikor egy lánynak sok fiú barátja van. Náluk ez nem úgy működik, mint nálunk. Mivel ott a legtöbb lány lányiskolába, a legtöbb fiú pedig fiúiskolába jár furcsa, ha egy lánynak sok fiú barátja van, de az is, ha egy fiúnak sok a lány barátja. Nem csoda tehát, ha a koreai srácok féltékenyek lesznek, ha túlzottan sokat érintkezik a kiszemelt (külföldi) lány más fiúkkal. Ez akár bosszantó is lehet, érezhetjük úgy is, hogy a fiú ki akar sajátítani minket magának. De meg kell értenünk az ő gondolkodásukat is, nem szabad dühösnek lenni rájuk emiatt.

A párok gyakran hordanak ugyanolyan öltözéket, vagy kiegészítőt, amivel az összetartozásukat fejezik ki. Ezért nagyon sok helyen lehet kapni páros pólót. Ezeket kifejezetten szettekben árulják, és lehetnek egyszínűek, ugyanolyan mintájúak, a lényeg, hogy felismerd, hogy a viselőik összetartoznak. Sok étterem és kávéház még kedvezményt is ad a páros-ruhák viselőiknek. Persze a fiúk ki nem állhatják, de általában ha a lány megkéri rá, beadják a derekukat.

 

Koreában nem illik nyilvánosság előtt kimutatni az érzelmeinket. Az utcán való csókolózástól például nagyon is tartózkodnak. A kézen fogva menés, és az átkarolás/átölelés a leggyakoribb, amit látunk. Bár manapság azért kezdenek ebben egy kicsit nyugatiasodni.

Ne várjuk el egy koreai fiútól, hogy kinyissa előttünk az ajtót, vagy előreengedjen, mert náluk az ilyenfajta udvariasság nem létezik. Minden másban ők tekinthetőek a legudvariasabb országnak, de ez nem jellemző.

Ezen kívül gyakran előfordul, hogy a fiúk anélkül mennek el a barátaikkal szórakozni, hogy szólnának a barátnőjüknek.

Annak ellenére, hogy a koreai srácok kedvelik a külföldi lányokat, a lányok nagyon is tartózkodnak a külföldi fúktól, így egy nem koreai srácnak nagyon nehéz dolga van, ha koreai barátnőt szeretne.

Sok helyen hallani/olvasni, hogy a koreai lányok megcsalják a barátjukat, és emiatt a nyugatian ártatlan, naiv embernek tartják a koreai fiúkat. Nagy hiba, hiszen a fiúk is ugyanúgy benne vannak az egyéjszakás kalandokban, mint a lányok, így ugyanúgy ludasak lehetnek a megcsalásban.

Végül pedig, Koreában sokkal fontosabb szerepe van a párkapcsolatoknak, mint a nyugati országokban.

 
Most pedig beszéljünk kicsit a szerelmesek ünnepeiről! :) Koreában ezek ugyanis nagy hangsúlyt kapnak, és egyáltalán nem szabad úgy elképzelni, mint a nyugatiakat. Az első, amit tudni kell, hogy Koreában iszonyat drága szerelmesnek lenni! Az évfordulókon általában nem a virág, a csoki vagy a vacsora dominál, hanem bizony a méregdrága ajándékok, például dizájner cuccok. Vannak, akik külön arra gyűjtenek, vagy akár hitelkártyát csináltatnak, hogy legyen miből kifizetniük az évfordulós ajándékokat.

Na de nem csak évfordulók vannak ám, hanem bizony kismillió másik ünnep, külön a szerelmesek számára. Friss párként nagy szónak számít a 100. együtt töltött nap, amit a párok alaposan meg is ünnepelnek. Na de nem csak az első 100 napot, hanem azután az összes többi 100. napot.
És akkor lássuk is azt a sok-sok szerelmes ünnepet, amiből minden hónapra jut legalább egy. 

Január 14 - Diary Day: Ezen a napon a szerelmesek egy üres naplót ajándékoznak egymásnak, amibe az egymásról gyűjtött szép emlékeket jegyzik le.

Február 14 - Valentin nap: Ezen a napon a lányok ajándékoznak csokit a kiszemelt fiúnak.

A kép a Boys Over Flower-ből van.

Március 14 - Fehér nap: Ezen a nap a fiúk eldöntik, hogy viszonozzák-e a lányok előző havi kedvességét, és csokit adnak nekik.

Április 14 - Fekete nap: Ezt a napot a szegény szingliknek találták ki, hogy legyen egy nap, amikor sajnáltathatják magukat. Szerintem borzasztóan bántóan hangzik, főleg, hogy ilyenkor a szingliknek Jajangmyeon-t, vagyis fekete szószos tésztát kell enniük. Viszont ezen a nap a párok is összeállnak, és felveszik a közös pólóikat vagy kiegészítőiket, hogy megmutassák az összetartozásukat, miszerint ők bizony nem szinglik!

Május 14 - Rózsa nap: Ezen a szépséges tavaszi napon a párok rózsát adnak egymásnak, és sárgába öltöznek. A szinglik pedig curry-t esznek, remélve, hogy hamarosan rájuk talála  szerelem.

Június 14 - Csók nap: Ennek a neve szerintem mindent elmond.


Július 14 - Ezüst nap: A szerelmesek ezüst ékszert ajándékoznak egymásnak.

Augusztus 14 - Zöld nap: A párok sojut isznak (zöld üvegből), vagy elmennek sétálni egyet.

Szeptember 14 - Fotó nap: Ilyenkor általában karaokizni mennek, és fényképalbumokat ajándékoznak egymásnak szeretetük jeléül.

Október 14 - Bor nap: Ilyenkor a boron van a fő hangsúly. Általában a párok ezen a napon vacsorázni mennek, és természetesen az étel mellé bort isznak. (A szinglik pedig leisszák magukat bánatukban - borral.)

November 11 - Pepero Day: Ez a nap nem csak a szerelmeseké. Az emberek ugyanis Pepero nevű csokoládéba mártott ropit ajándékoznak egymásnak. Nem csak a kollégák, barátok és szerelemesek teszik ezt, de még a gyerekek az iskolában is, akik a kedvenc tanáraikat lepik meg az édességgel.

November 14 - Mozi nap: Ezen a napon a mozik tömve vannak szerelemesekkel.

December 14 - Ölelés nap: Szerintem ez sem szorul különösebb magyarázatra. Ez egy nagyon szép nap a szerelmesek számára.


Karácsony: Koreában ez nem kifejezetten családi ünnep (bár kezdik azért ők is lassan átvenni ezt a nyugatiaktól), hanem a szerelmesek ünnepe, amit a párok együtt töltenek.