Korea ékkövei

Moon Lovers: Scarlet Heart Ryeo

2018. szeptember 16.

Műfaj: fantasztikus, romantikus, történelmi

Részek száma: 20

Dátum: 2016

Főszerepben: Lee Joon-Gi (Wang So), IU (Hae-Soo), Kang Ha Neul (Wang Wook), Hong Jong-Hyun (Wang Yo), Nam Joo-Hyuk (Baek-Ah), Baekhyun (Wang Eun), Ji Soo (Wang Jung),

Ismertető: Go Hajin 2016-ból egy napfogyatkozás következtében rejtélyes módon visszautazik az időben országa történelmének egy viharos korszakába. A Koreai-félszigeten, a Három Királyság egykori területén éppen új birodalom születik a Korjo-dinasztia (918-1392) formájában. A fiatal nő a nemes kisasszony Haesu testében ébred fel, és az államalapító Taejo király népes udvarába csöppen, ahol udvari intrikák közepette megismerkedik az uralkodó gyönyörű fiaival, a birodalom hercegeivel.


Online: Sorozatbarát

Véleményem: Hűha. Be kell valljam, két napot kellett várjak, míg lecsillapodtak annyira az érzelmeim, hogy beszélni tudjak erről a sorozatról, de még most sem vagyok biztos benne, hogy ez sikerült. Engedjétek, hogy először is pár szóban összefoglaljam, mit gondolok most: csodálatos, eszméletlen, lenyűgöző, fájdalmas, tökéletes. Igen, ezek a legjobb szavaim. Egyszerűen csodálatos volt, gyönyörű, minden. Az, ahogyan belecsöppentünk Gorjo világába, ahogy a főszereplőink megismerkedtek, ahogyan szerelmek és barátságok szövődtek, ahogy a világ szép lassan darabjaira hullott, csaták, cselszövések, boldog és szomorú pillanatok jöttek-mentek; egyszerűen gyönyörű volt. Ahogy néztem egyszerűen csak azt éreztem, hogy minden olyan tökéletes, minden, amit megalkottak, ahogy mindazt életre keltették és bemutatták, majd lezárták. 

De kezdjük is az elején. Bevallom, az első pár perc nekem elég furcsa volt, talán az egyetlen nem-tökéletes jelenet az volt, mikor a főszereplőnk belezuhant a vízbe, és bekerült Gorjo világába. Valahogy nem a legjobban lett megoldva. De aztán a történet vett egy fordulatot, átkerültünk Gorjo alapításának idejébe, Taejo király uralkodásába. A világban, amit bemutattak minden szépnek, könnyűnek és normálisnak tűnt, míg az ember a felszín alá nem nézett, meg nem látta azt, amit olyan jól próbáltak rejtegetni. 

A dekoráció, a ruhák, a környezet, a sminkek, minden egyszerűen gyönyörű volt. Néha még én is irigykedtem, milyen gyönyörű holmikban jártak az emberek, és milyen gyönyörű kiegészítőket hordtak. Ezekkel az apró részletekkel annyira fel tudták dobni az egész hangulatot, hogy az nem igaz. Tényleg minden gyönyörű volt.

Már az első pár rész után annyira beindult a sztori, hogy csak kapkodtam a fejem, minden jelenetben történt valami, s egyszerűen nem tudtam abbahagyni. A sorozat egy szívszorító történetet ölel fel, amiben egy királyi család tragédiáját mesélik el. Hercegekről szólt, akik együtt nőttek fel, szerették egymást, de végül a palota, a trón megváltoztatta őket, és "testvér testvérnek lett gyilkosa". Persze nem mindegyikük. Imádtam a hercegek közti kapcsolatot, hogy barátok és testvérek voltak, olyan szép jeleneteik voltak, hogy azt kívántam, bár úgy maradhatott volna minden. Imádtam Hae-Soo és a hercegek közti barátságot is, mert tiszta és önzetlen volt, amit nem sokszor látni. És aztán ott volt Wang Wook és Hae-Soo szerelmi kapcsolata. Tudtam, mind tudtuk, hogy nem fog megvalósulni, mégis annyira szurkoltam nekik, hogy... nem is tudom, miért szurkoltam. Egyszerűen csak szép volt nézni őket, mert az ő szerelmük is tiszta és önzetlen volt. De ugyanez igaz volt Wang So és Hae-Soo kapcsolatára is, amit azért egy kicsit jobban szerettem. 

Wang So egy nagyon magányos lélek volt, aki rengeteg nehézségen ment keresztül, nem vágyott másra, csak hogy a testvérei és az anyja ne szörnyetegként lássák. Sokat szenvedett, és csak szeretett volna úgy élni, hogy ne annak a szörnyetegnek lássák, akinek gondolta magát. Hae-Soo volt az, aki reményt adott neki, megmutatta, hogyan válhat olyan herceggé, akit mindenkit szeret. Hae-Soo-ban annyi szeretet volt, hogy mindenkinek jutott belőle, és ő mindenkinek adott is, legfőképpen Wang So-nak. Az egész sorozatban ez volt a legszebb elem: a rengeteg szörnyűség, várontás, árulás mellett ott volt ez a lány, akiben annyi szeretet és törődés volt, ami elnyomta a rengeteg szörnyűséget. 

Én a végsőkig reménykedtem, hogy minden jóra fordul, hogy végül megoldódnak a dolgok, de azt hiszem, valahol mélyen számítottam arra, milyen befejezést kap ez a történet. Az utolsó részt, de úgy az egész sorozatot végigsírtam. Gyönyörű volt, de fájdalmas is, egyszerre imádtam, és gyűlöltem. Imádtam, mert tökéletes volt, gyönyörűen összerakott történet, amit egyszerűen mindenkinek látnia kell, de gyűlöltem is, mert annyit de annyit sírtam rajta, és annyira fájt, hogy jobb lett volna egyszerűen abbahagyni. Az utolsó jelenetekben együtt zokogtam Wang Soval, és addig nem is hagytam abba, míg el nem tűnt az utolsó képkocka is, s véget nem ért a sorozat.

Kivétel nélkül, minden egyes szereplőt szerettem. A hercegeket egytől egyik, főképp Eun nyerte meg a szívem. Olyan ártatlan volt és olyan tiszta, hogy egyszerűen nem illett bele ebbe az áruló, gyilkos környezetbe, de közben mégis ott volt a helye, hogy egy kis vidámságot és tisztaságot csempésszen a palota világába. Baek-Ah a maga művész és törékeny lelkével, okosságával nagyon megszerettette magát, szorítottam érte végig, hogy legalább neki, ha senki másnak hát neki had legyen boldog befejezése. Még Wang Yonak is sikerült egy halvány együttérzést kicsikarnia belőlem. Annyira vágyott a trónra, hogy megölt bárkit, aki az útjában állt, a testvéreit, az apját, és ez a tudat végül megőrjítette. Itt jöttem rá, hogy semmi sem csak fekete és fehér, még Wang Yo, a trónbitorló  is a kettő között állt. A túlélésért küzdött, csak épp a rossz eszközökkel. Én, aki egyébként szeretem az ilyen történeteket most letaglózva, és szomorúan néztem, ahogy a sorozat elején felépített kapcsolatok tönkremennek a trónért folyó harc során. Olyan szomorú volt látni, hogy mit el nem dobnak az emberek érte. Igaza volt Hae-Soonak, mikor azt mondta: "ez egy veszélyes szék".

Nem szoktam külön kitérni az OST-kre, most mégis megteszem. Egyszerűen gyönyörűek voltak. Ennyi gyönyörű, szívszorító dalt én még nem hallottam sorozatban. A tökéletes pillanatoknál játszották le a tökéletes zenét, ami csak még gyönyörűbbé, vagy fájdalmasabbá tette a jelenetet.

Nem is tudom, mit mondhatnék még. Kicsit most is elszorul a torkom, ahogy ezeket leírom nektek. Vannak ilyen sorozatok, amik egyszerűen megmaradnak az ember szívében, mindegy hányszor nézi meg, hányszor hallgatja meg a zenéit, vagy mennyi képet néz róluk.
Ez egy olyan sorozat, amit ha egyszer megnézel, onnan mindig szeretni fogod. Tele van szeretettel, tiszta lelkű, ártatlan emberekkel, de gyűlölettel, és árulással is, ami megrontja az embereket. Nem is tudom, hová dicsérjem még ezt a sorozatot. Annyi mindent tudnék írni. Hogy fájni fog azt nem tagadom. De gyönyörű is lesz, élvezni fogjátok, szeretni és sokszor-sokszor megnézni, még akkor is, ha mindemellett fáj. Ez egy ilyen sorozat, amit én tiszta szívből ajánlok mindenkinek.



Talán bűn... Hogy élni akarok?" - Hae-Soo

Ha nem egy világban vagyunk... Meg foglak találni!" - Wang So

Ha nem találkoztam volna vele, nem sóvárognék utána.
Ha nem ismertem volna, nem gondolnék rá ennyit.
Ha nem lettünk volna együtt, nem kellett volna eltűnnöm.
Ha nem lett volna olyan fontos, nem lenne ennyi emlékem.
Ha nem szerettem volna... nem kellene eldobnunk egymást. 
Ha nem álltunk volna szemtől szemben, sosem lettünk volna együtt.
Talán... Ha sosem találkozom veled. - Hae Soo

What's Wrong With Secretary Kim?

2018. szeptember 7.
Műfaj: romantikus komédia

Részek száma: 16

Dátum: 2018

Főszerepben:  Park Seo-Joon (Lee Young-Joon), Park Min Young (Kim Mi-So), Lee Tae-Hwan (Lee Sung-Yeon) és Kang Ki-Young (Park Yoo-Sik)

Ismertető: Kim Mi-So már 9 éve Lee Young-Joon, az alelnök titkárnője. A férfi gazdag, jóképű, okos, és rémesen arrogáns. Mi-So és Young-Joon kilenc év alatt nagyon jól összerázódtak, a nő tökéletesen passzol a férfihez, mindenben segíti, ő Young-Joon jobb keze. A közös munkájuk pedig remekül megy. Egészen addig, míg Kim titkárnő úgy nem dönt, hogy kilép. Akkor ugyanis Young-Joon teljesen bepánikol, és mindenáron rá akarja venni Mi-So-t, hogy maradjon. Mialatt Young-Joon próbálja visszaszerezni a titkárnőjét, felszínre kerül egy régi, de annál fájdalmasabb és megrázóbb esemény, ami nem csak Mi-Sot és Young-Joont, de Young-Joon bátyját, Lee Tae-Hwan-t is összeköti.



Vélemény: Ezzel a sorozattal már régóta szemeztem, de csak nemrég jutottam el odáig, hogy meg is nézzem. Főleg Park Min Young miatt kezdtem bele, mivel nagyon szeretem a színésznőt, illetve hát láttam Kang Ki-Youngot, aki más sorozatból volt ismerős.

Ami biztos, hogy nekem nagyon tetszett. Vidám volt, vicces és üdítő. Olyan igazi, tipikus nevettetős sorozat, amit csak leül az ember, nézi, és jobb kedve lesz tőle. Nem is igazán a történet tette olyan jóvá a sorozatot, hanem inkább a szereplők. Nálam főleg Kang Ki-Young karaktere, Park Yoo-Shik vitte a pálmát. Nagyon nagyot alakított, imádtam a karakterét, iszonyúan hiányzott volna, ha nincs benne.

Lássuk is először a történetet. Adott a mi alelnökünk, Lee Young-Joon, aki gazdag, jóképű, okos is ráadásul, viszont szörnyen öntelt. Ez így rosszul hangzik, de most képzeljétek el, hogy olyan aranyosan, bolondosan, szeretni valóan öntelt. Teljesen tisztában vele, hogy jóképű, okos és gazdag, és egyáltalán nem szégyelli ezt mindenki tudtára adni, vagy emlékeztetni rá. Aztán ott van Kim Mi-So, a titkárnője, aki baromi jó abban, amit csinál, annak ellenére is, hogy nincs meg hozzá a végzettsége, hanem egyszerűen csak belejött a munkájába a 9 év alatt. Young-Joon és Mi-So egy nagyon összeszokott, dinamikus páros, nagyon jól passzolnak egymáshoz. Azt a vak is láthatja, hogy Young-Joon konkrétan egyedül Mi-So-ban bízik meg, például csak ő kötheti és igazíthatja meg a nyakkendőjét, vagy ő az egyetlen nő, aki megérintheti. Azonban mindennek ellenére kilenc év után Mi-So úgy dönt, hogy kilép, és otthagyja Young-Joont. Ezt már konkrétan a legelső részben megtudjuk. Young-Joon pánikba esik, és minden eszközzel megpróbálja rávenni Mi-Sot, hogy ne lépjen ki. Végül is képes rávenni a nőt, hogy várja ki az egy hónapos felmondási időt, addig pedig tanítson be maga helyett valakit.

Ahogy halad a történet, szépen lassan megtudunk apró részleteket a két főhős múltjából, ami végül egy teljes, de annál megrázóbb történetté áll össze. Történt egy "tragédia" Young-Jonn családjában, ami Mi-Sot is érintette, és ez a "tragédia" majdnem tönkretette a családot, de legalábbis Young-Joon és bátyja kapcsolatát. Azért írtam idézőjelben, hogy tragédia, mert nem a szokásos tragédiáról van szó, tehát nem halt meg senki tűzben, és a szokásos dolgok. Nem szeretném nagyon részletezni, hisz vannak, akik még nem látták a sorit, nekik pedig nem szeretném előre lelőni a poént. A lényeg, hogy kivételesen azt mondtam, "na, ez végre egy viszonylag eredeti ötlet". Persze biztos előfordult hasonló más drámában is, de most legalább nem a szokásos tűzeset, meg amnézia, meg a többi sablonos dolog kötötte össze a két főszereplőt.

Ezt a múltbéli traumát - ahogy Young-Joon nevezi - Young-Joon és Mi-So együtt élte meg, ez volt az, ami összekötötte őket, és ami a másik fő hangsúlyt kapta a sorozatban (amellett, hogy Mi-So ki akar lépni). És ez az az esemény is, ami szinte tönkretette Young-Joon családját. Én úgy gondolom, hogy ezt a szálat nagyon jól megoldották, volt kellő feszültség, izgalom, és végül sajnálat, hisz szegény Young-Joont alaposan megviselte, ami történt, és ez teljesen hihetőre sikerült.

Az egyetlen negatívum, amit mondani tudok, hogy egy kicsit hosszúra sikerült... 13 rész is bőven elég lett volna. Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem a 10. rész környékén derült ki pontosan, hogy mi történt, hogyan történt, és miért. Addigra bontakozott ki minden, onnan már nem volt mit megtudni. Azonban még mindig volt további 6 rész, ami hát valljuk be, kicsit unalmas volt. Ott már tényleg csak a karakterek dobták fel az egészet, mert cselekmény már nem nagyon volt.

És adok még egy hatalmas plusz pontot a sorozatnak, amiért végre normális csók jeleneteket hoztak össze, és nem is csak egyet a 16 rész alatt, hanem jó sokat.

És akkor lássuk kicsit  a szereplőket.

Kim Mi-So egy nagyon belevaló karakter volt, igazán egyedi, rátermett, magabiztos. Szerettem benne, hogy nem az a meghunyászkodó fajta volt, hanem igen is kiállt az érdekeiért, és nem hagyta magát. Bármilyen helyzetben feltalálta magát, és ezt a titkárnői szerepkör tényleg neki lett kitalálva, még ha kicsit későn is jött rá. Part Min Young miatt pedig csak még szimpatikusabb volt a karaktere. Egy rossz szavam sem lehet Mi-So-ra, nagyon pozitív és szerethető nő volt, akire mindenki példaképként tekintett, és akit mindenki szeretett.


Lee Young Joon egyértelműen egyik kedvencem volt. Én valahogy szeretem ezeket a beképzelt karaktereket, de csak az olyanokat, mint Young-Joon. Ha megnézitek, vagy már láttátok a sorit érteni fogjátok, miről beszélek. Nem az kőbunkó, arrogáns pasas, akitől a hideg futkos az ember hátán, hanem az a cuki, "tisztában vagyok vele, hogy jól nézek ki, és mindenkinek bejövök" típus. Szóval tényleg szerethető volt. Tetszett, ahogy próbálta visszatartani Mi-Sot a kilépéstől, és hogy bármit elkövetett, hogy maga mellett tartsa. Bármilyen hülyeséget megcsinált, csak hogy elérje a célját. És hát tény az is, hogy nagyon erős karakter volt, nem kevés erő kell ahhoz, hogy valaki talpra álljon az után, ami történt, főleg olyan fiatalon, de ő megcsinálta.

Park Yoo-Shik volt az abszolút ász a soriban. Ő volt Young-Joon legjobb barátja, és nem-hivatalos pszichológusa is egyben, merthogy minden bajával hozzá ment, Yoo-Shik meg hát elég érdekes módon, de próbált segíteni neki. Ha ő nem lett volna itt, biztos, hogy nem így sikeredett volna a sorozat. Nagyon sokat lehetett nevetni a természetén, a beszólásain, a modorán.

Összességében azt tudom mondani nektek, hogy nézzétek meg ezt a sorozatot, mert tényleg jó, még akkor is, ha kicsit elhúzták a végét.